Január 6-a, vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör záróünnepe. A liturgiában Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenéseként emlegetjük. A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. A napkeleti bölcsek hódolatának napja ez s egyben a farsangi idő kezdete. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven ismert bölcsek, vagy királyok az utasok, úton járók, vendégfogadósok védőszentjei. A naphoz kapcsolódik a régi világban hosszabb ideig is elhúzódó házszentelés szokása. Ilyenkor a pap, a kántor, az egyházfi és néhány ministráns gyerek a település minden egyes hívő egyháztag házához ellátogat, hogy megszentelje, alaposan megfüstölje. A kántor az ajtóra felírta a három király nevének kezdőbetűjét és az éppen időszerű évszámot. Ezt követően a háziak megvendégelték az egész kompániát. Középkori eredetű dramatikus szokás is tartozik az ünnephez, jelesül is a háromkirályjárás szokása. A házról házra járó fiúgyermekek, jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag.
Három királyok napján országunk egy istápján,kísérjük énekekkel vigadozó versekkel.Szép jel és szép csillag, szép napunk támad,szép napunk támad.Kérjük a szép Szűzanyát, kérje értünk Szent Fiát,hogy bennünket megtartson, az ellenség ne ártson!Szép jel és szép csillag, szép napunk támad,szép napunk támad.
