Az áhitat helye az iskolai nevelésben
Az iskola a nevelés és az oktatás színhelye.
Céljaink között kiemelt szerepet kap az érzelmi nevelés, hiszen örülni tudó, boldogulásra, boldogságra képes, érett, sikeres személyiség kinevelése a végső cél.
Tudjuk, hogy ebben milyen meghatározó az érzelmek megélésére való képesség, az érzelmi intelligencia.
(A kutatók egy része úgy fogalmaz, hogy az érzelmi intelligencia és az értelmi intelligencia meghatározása a sikerességben 75% és 25% az érzelmi intelligencia javára.) Az érzelmi intelligencia megtanítható és fejleszthető.
Ennek egyik eszköze lehet a reggeli áhitat is, aminek a másik ember érzéseire és gondolataira figyelés mellett az empátia erősítése a legfőbb célja. Gondolatok, érzések hangzanak el, amit a magunkévá tehetünk, vagy akár felül is írhatunk magunkban. Fontos mozzanata az elcsendesedés, a külső hangok mellett az egyéni belső érzésekre figyelés. A mai kor emberének felbecsülhetetlen kincs ez a képesség, amit valóban erősíteni és gyakorolni kell.
Ebben munkálkodunk.
Hogyan történik?
Egy új hét elején, az első óra kezdetekor egy rövid kis rávezető zene után kollégáink a saját gondolataikat, tapasztalataikat osztják meg velünk az előre tervezett és meghatározott témákban. Együtt gondolkodunk például a szeretetről, a háláról, a kitartásról, az örömről, az ünnepekről, a szokásainkról, a céltudatosságról, a kitartásról is. Nagy igyekezettel készülünk ezekre az alkalmakra, így kivétel nélkül tanulságos, és igazi minőségi élményt nyújtó 10 percek ezek. Tanítványaink is nagyon megszerették. Követendő példát ad a pedagógus csapat, akik őszinte, tiszta szívvel tárják fel a gondolataikat. Ennek is óriási a nevelő értéke.
Komoly és meghitt pillanatok ezek, amelyek fontos részeivé váltak az iskolai életünknek.
Osztálymise
Iskolánk jellegéből fakadóan fontos feladat a hitgyakorlás formáinak a megtanítása és a gyakorlása is. Az órarendbe épített osztálymise (évfolyammise) az egyik legmeghatározóbb esemény. Kéthavonta kerülnek sorra az osztályok. Ezeken az alkalmakon a templomunkkal ismerkedünk, a templomi viselkedési normák mellett a szentmise liturgiáját tanuljuk. A gyerekek életkori sajátosságaihoz igazítva maguk is részt vesznek a szertartásban. Nagyon kedvelik, hiszen legtöbbjük számára ez teljesen új tevékenység.
Azt gondoljuk, hogy ezek az alkalmak (a családok világnézetét és meggyőződését tiszteletben tartva) sokat tehetnek azért, hogy az általunk meghatározott értékrend mentén haladjanak a ránk bízott tanítványaink.
